Bolyki János vagyok, a Bolyki Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa, egyben borásza, marketingese, pincemunkása. 1998-ban kezdtem szőlővel foglalkozni. Előtte már voltak szüleimnek területei, azokat megörökölve ami egy 5 hektáros birtok 98-ban belekezdtem egy 11 hektáros birtok telepítésébe, majd 2002-ben még 9 hektárt telepítettem. Az első telepítésem még nem igazán tudatos volt: Cabernet Francot, Kékfrankost és Oportót telepítettem. A következő telepítésem már sokkal tudatosabban történt: itt cél volt, hogy legyen világfajta és magyar fajta. A magyar fajták közül volt benne Hárslevelű és Blauburger, a világfajtából pedig Merlot és Sauvignon Blanc. Az örökölt területekből volt Királyleányka, Kékfrankos, Zweigelt, Medoc, Kadarka.
A fehér borok közel egyéves korukban kerülnek palackba, aztán ha kell fajtától függően még van egy érlelőpince, ahol lefektetve érnek, és utána kerülnek forgalomba. A vörös fajtákat vagy erjesztő tartályokban, vagy kádakban erjesztem bogyózás után közel 30 napig, majd minden esetben 100%-ban tölgyfahordóban érlelem minimum 18-22 hónapig, a borok típusától függően. Letöltés után palackban érlelem még legalább 4-5 hónapot, amíg megnyugszik, egy palackbuké kialakul, és azután kerül a fogyasztóközönség elé.
Az első vörösbor, amit készítettem ebben a pincében, egy 2003-as Bikavér volt, ami már eleve meghozta a kedvem a borkészítéshez, mert 2006-ban Bordeaux-ban a világ legnagyobb borversenyén ezüstérmet kapott. Méltó követője, ami most kerül forgalomba, a 2005-ös Bikavér, amit ha majd elküldök februárban ugyanerre a versenyre, akkor úgy gondolom, hogy legalább ilyen jól fog szerepelni. A Bikavér fölött helyezkedik el az Ördöngős nevű bor, ami most került palackozásra. Ez egy Merlot-Cabernet Franc-Kékfrankos házasítás, és nagy izgalommal tölt el, ahogy érlelődik palackban, hogyan fejlődik, és mi lesz belőle, mert nagyon sokat ad hozzá. Számomra meglepő, ahogy figyelgetem a letöltött tételeket, hogy mekkorát változik palackban, és hogyan érik. Nagyon kedvelem a fehérek között a Királyleánykát és a Hárslevelűt, véleményem szerint két ellentétes stílus: a Királyleányka általában könnyed, nagyon finom citrusgyümölcsök, pl. grapefruit, citrom jelenik meg az illatában és ízében; a Hárslevelű pedig amilyen Hárslevelűvel én szeretek foglalkozni - , általában kései szüretelésű, ez pedig inkább a nagy testről, nagy struktúráról árulkodik.
A pincében újabb ágakat vágunk, mert ezt a közel 600 m2-es pincészetet sikerült kinőni. A célom az, hogy újabb ágak vágásával a jól megtermelt alapanyagot be tudjam tárolni, és fel tudjam dolgozni, s a fogyasztók számára kínálni tudjam. A borok sikeresen kerülnek értékesítésre, elég jó kereslet van rájuk, szinte már a hordóból el vannak adva. Nagyon sok céggel állok kapcsolatban, amelyik a saját borát, esetleg saját cimkével, a nevem feltüntetésével ajándékként osztogatja. A jó minőség eléréséhez nagyon gondos szőlőmunka, és nagyon alacsony terméshozam szükséges, ezt nagyon precízen be kell tartani, hogy az az alapanyag, ami ide bejön, tényleg magas minőségű legyen. Majd amikor ide bekerül a pincészetbe, akkor saját magam felügyelek minden munkamozzanatot, itt nincs olyan munka, ami nélkülem mehetne. Ez elég nagy teher, de a gondos odafigyelés nagyon fontos a végtermék: egy egészséges, jó minőségű bor asztalra tételéhez.
Úgy gondolom, hogy ez a pincészet nagyon jó úton halad, az ide eljövő emberek véleménye mindig nagyon pozitív és építő, és aki ide eljön, nem megy el innen úgy, hogy csalódott volna. Nagyon jó érzés, amikor megkóstolják a boraimat, és az elégedettséget látom a vendégek arcán.
